(Schöck-Dusán (1969) - 1985 / Édes évek)
Nálunk a földtekén
Egy gyermek boldogan élt
Mert volt egy hófehér galambja
Ám egy nap reggelén
Az álom véget ért
Egy ember a másét megkívánta
Kard csörrent, pernye szállt
S a félénk hómadár
Elszállt a messzi, kék magasba
A gyermek hívja s vár
De hangja gyenge már
Csak együtt segíthetünk rajta
Hómadár, megriadt hómadár
Szállj le már, földünkre szállj le már
Bús hangot hoz felém
Néha az esti szél
A gyermek régi társát hívja
Ám hangja túl kevés
Magasba úgysem ér
Csak együtt segíthetünk rajta
Hómadár, megriadt hómadár
Szállj le már, földünkre szállj le már
