(Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - 1982 / Tizenegy dal CD)
Volt már csend, ólommal írott rend
S utána volt már fény, s könnyeztél úgy, mint én
Emlékszem, volt már nyár, s fagyott szívvel őszt vártál
Vétkeim meggyónnám, ha bűnöm láthatnám
Ott voltam bár, s nevemre száll
Hogy torz lett a dal, ha torz volt a táj
S csak kérni van hatalmam már:
Hadd legyen sírban csend
S reménynek hely ott fent
S addig a part mentén
Hadd legyünk ő és én
Hadd legyen jó kenyérhez szó
Szerelmet választó
Hadd legyen vég az istenektől
S béke az embertől
Volt már szebb, s tegnapom mind több lett
S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel
Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak
S te nem tettél mást mint én, a semmit, úgy mint én
Ott voltunk már, s nevünkre száll,
Ha torz lett a dal, ha torz volt a táj,
Csak magunkhoz könyörgök már
Hadd legyen holnap még
Hadd legyen rossz, vagy szép
Hadd legyen gyermek sok
Hadd legyen ő majd jobb
Hadd legyen vers, se szép se jó
Vájt fülűt bosszantó
Hadd legyen föld, hadd legyen ég
S gyermeteg bölcsesség
Hadd legyen fütty, hadd legyen taps
Zene, mit tőlem kapsz
Hadd legyen gond, hadd legyen baj
Városban füst és zaj
Hadd legyen úgy, ahogy még van
Hadd legyen még jobban
Hadd legyen még a csoda, hogy vagy
Szerelmem el ne hagyj
