Az amerikai elnökválasztási kampány legfrissebb fejleményeiről washingtoni munkatársunk, Stefan Grobe tudósít minket.
– Stefan, a Clinton email-ek ügyének újramelegítésével az FBI igen jelentős politikai nyomást öntött a saját nyakába, mindössze egy héttel az elnökválasztás előtt. Mennyire valószínű, hogy az iroda bármilyen információt kiad ezekről, még mielőtt az amerikaiak leadnák voksukat? – teszi fel a kérdést Mark Davis Lyonból.
– Ez bizony egy nagy kérdőjel Mark! A folyamat, amit hétfőn elkezdett az FBI, meglehetősen komplikált és hosszadalmas. Letöltik az összes e-mailt, majd átküldik egy speciális szűrőprogramon, ami lehetővé teszi a szakértőknek, hogy megállapítsák, tartalmaznak-e azok minősített, titkos adatokat.
Ezt követően az FBI-nak azt kell bizonyítania, hogy a minősített információkat jogtalanul vagy szándékosan küldték tovább, esetleg valaki igyekezett az FBI elől elrejteni e-maileket. Bűncselekménynek amúgy egyik sem minősülne.
Nos, hogy a nyomozók ezt a vizsgálati folyamatot végig tudják-e vinni a választás napjáig, azt most képtelenség megmondani.
– A közvéleményt mennyire foglalkoztatja az ügy? Mit mutatnak erről a felmérések?
– Az FBI bejelentése természetesen megtörte a Clinton-kampány lendületét. A stábtagok és az önkéntes segítők is egyre idegesebbek.
Két országos közvélemény-kutatás eredményét is kedden hozták nyilvánosságra. Az egyik szerint Clinton 6 százalékponttal vezet. A másik azt mutatja, hogy egyetlen pontocskával Trumpnál az előny. Persze ez jócskán a mérési hibahatáron belül van.
– Amennyiben a republikánusok veszítenek, zsinórban a harmadik vesztes elnökválasztásuk lesz, ami a második világháború óta nem fordult elő. Hogyan befolyásolja ez Donald Trump kampány-stratégiáját? Miben tér el az előző kettőtől? Mitől más, mint Mitt Romney-é és John McCain-é?
– Az egész kampányáról a kezdetektől fogva elmondható, hogy gyakorlatilag egy hagyományos kampány minden szabályát megszegte. Trump stratégiájának három alappillére van. Az egyik a Twitter, mint a közösségi média legszabadabb felülete. A másik a nagygyűlések. Ő nem ment le a “pórnép” közé, nem beszélgetett el a “kisemberrel” sehol. A harmadik pedig, hogy csöppet sem befolyásolta a Republikánus Konvenció útmutatása, intelmei. Pedig ez a testület éppen azért küzd, hogy lépést tartson a nagyon kifinomult Clinton-szisztéma működésével.
Erről a választás napja, annak eredménye adja majd meg a visszajelzést – zárja gondolatmenetét Stefan Grobe.
