Elhunyt Andrzej Wajda világhírű lengyel filmrendező. A lengyel történelem fáradhatatlan krónikását kilencvenéves korában érte a halál.
Wajda katonatiszt apját 1940-ben végezték ki a szovjetek Katyńban. A háború után festészetet tanult a krakkói képzőművészeti akadémián, 1952-ben a łódzi filmfőiskolán szerzett rendezői diplomát.
A lengyel filmiskola alapítójának tekintett rendező nevét a Csatorna című 1957-es filmje tette világszerte ismertté, munkásságát pedig olyan filmek fémjelzik, mint a Hamu és gyémánt, a Tájkép csata után, Az ígéret földje, a Márványember, a Vasember, a Danton, az Ördögök, a Katyń.
Egész életművén végigvonuló témák: a hamis mítoszok, a céltalan, értelmetlen hősiesség.
A Szolidaritás mozgalom születéséről szóló Vasemberrel 1981-ben Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát.
Négyszer jelölték Oscar-díjra (Az ígéret földje, A wilkói kisasszonyok, a Vasember és a Katyń), életművéért 2000-ben meg is kapta az amerikai filmakadémia kitüntetését. A 2006-os berlini filmfesztiválon tiszteletbeli Arany Medvével ismerték el munkásságát.
Több alkotása is elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (Fipresci) díját, Tatarak című filmjéért pedig az Európai Filmakadémia is kitüntette.
A lengyel filmintézet Wajda Powidoki (Emlékképek) című művét nevezte idén Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Az 1948 és ’52 között játszódó történet főhőse Władysław Strzemiński (1893-1952) avantgárd festőművész, akit a kommunista hatalom meghurcol, mert nem hajlandó elfogadni a szocialista realista stílus doktrínáját a művészetben. A főszerepet Bogusław Linda alakítja.
Az alkotás szeptember elején a Torontói Filmfesztiválon debütált, ahol a kritikusok elismeréssel írtak róla.
Wajda több mint 40 filmet rendezett 60 éves pályafutása alatt. Törékeny egészsége ellenére az utolsó pillanatokig dolgozott.
Azt vallotta: „Nem csak az a dolgom rendezőként, hogy jól elszórakoztassam az embereket, sokkal fontosabb, hogy elgondolkodtassam őket.”
