Fekete János verse
elmondja a szerző
zene :Ledward Kaapana
2015.10.10
Fekete János
"Őszbe néző"
Vége lett hát a nyárnak.
az ősz köszöntött be, itt az ablakon.
A fák a bokrok új színben tündökölnek,
ködösek lettek a hajnalok.
Te voltál és vagy a minden.
Te adod a szép napjaim
Csillagfény és holdsugár Vagy,
aki beragyogja napjaim ,
Ha bajban voltam, Te voltál ott,
aki mellettem állt és szeretett,,
Én azt hittem hogy Léda vagy te,
De csupán Csinszka lehettél nekem..
Nem sétáltunk a Szajna parton,
a Duna part is jó volt nekem,
Itt is úgy hullanak a fáról,
a fáradt megsárgult levelek.
Párizsban sem jártunk,,
elég volt Buda és Pest nekünk,
Ugyanúgy járhattunk az éjszakában,
nem kell máshol lenni nekünk,
Nem láttuk a Moulin Rouge vöröslő fényeit,
nem tapostuk a Mountmartre utcáinak,
rég megkopott köveit.
Szép lassan, bekúszott az ősz,
úgy hogy észre sem vettük,
Most körül vesz minket az alkonyi város,
majd ő is őszi ruhába öltözik..
Hidegebbek lettek a nappalok,
az éjszaka is fázik rendesen.
Már a kabátomat is begombolom.
és szorosabban fogom a kezed,
Már nem ülünk le a kerti padra,
úgy mint nyáron , mikor még lehetett,
a hideg jár most egymagában,
az egykor zajos tereken.
A szerelem városa itt van, -- nem kellenek
az éjszakai mulatók sápadt megkopott fényei,
Mert ott is ősz van, úgy mint nálunk,
és halványabbak a kerti lámpa fényei.
Mert a szerelem városa ott van,
hol szabadon foghatom kezed,
és ősszel az esti félhomályban,
átkarolni, és ölelni szüntelen.
készült: 2016 09 09.(fás)
Elérhetőség:
faskertirr@gmail.com
stones@citromail.com
rokendrol(Twitter)
faskertirr@facebook.com
faskertirr@freemail.hu