Kelet-Ukrajnából a legtöbb civil már elmenekült. Ki Oroszország felé, ki Ukrajna békésebb vidékei felé. Natalia szülővárosában, Jenakijivében maradt, de most nem tudja, mihez kezdjen, hol éljen ezután.
Az asszony megmutatta szétbombázott egykori lakását, és utána megmutatta a pincét, amelyet most óvóhelynek használnak.
Lena és Oleg is a pincébe menekül a lövések elől. Ők egymásba szavába vágva mesélték, hogy telnek a napok:
– Már kora reggeltől lőnek, folyamatosan.
– Amint elmehetnénk élelemért, elkezdenek lőni, és akkor muszáj lejönnünk. Hogy milyen gyakran? Hát, eléggé gyakran.
– Szinte egész nap. Csak egy rövid időre tudunk felmenni a lakásba enni.
A kelet-ukrajnai harcok eddig elsősorban a nagy iparvárosokért, Donyeckért, Luhanszkért, és a debalcevei vasúti csomópontért ment. Jenakijive meg épp a frontvonalon helyezkedik el.
Donyeck nemcsak a régió legfontosabb repülőtere, hanem az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság fővárosa is.
Az el nem ismert állam
