A világ amatőr felvételekről ismerhette meg a pusztítást, amit az indonéziai Szumátra közelében történt 9,3 erősségű földrengés okozott. A megemelkedő tengerfenék 30 méter magas hullámokat gerjesztett, melyek néhány óra alatt elérték Sri Lanka, Indonézia és Thaiföld partjait. Pár perc alatt a paradicsomi tengerpartok pokollá változtak.
Az óriáshullámok nem csak Délkelet-Ázsiában pusztítottak, hanem még a kelet-afrikai partokat is elérték. A katasztrófa körülbelül 230 ezer embert pusztított el.
Hogy történhetett meg a XXI. században, hogy nem voltak felkészülve egy ekkora katasztrófára?
Tíz éve keresnek elfogadható választ erre a kérdésre. Egyrészt Thaiföld és Indonézia kivételével sehol nem volt előjelző rendszer, ami figyelmeztette volna a parton élő embereket. Ez a hiányosság rengeteg ember haláláért és sérüléséért felelős.
Egy másik magyarázat szerint tudtak ugyan a földrengésről, de a tisztviselők mégsem akarták figyelmeztetni az embereket, mert egy hamis riasztás lerombolta volna a tengerpartok paradicsomi állapotokat sugalló arculatát.
Ez a félelem és a késlekedés több ezer család sorsát tette tönkre.
Vashanta három gyermekét vesztette el. Ugyan egy műtéttel helyreállították fogamzóképességét, de azóta sem tudott gyermeket szülni, élményeiről így számolt be:
- Idén lesz tíz éve. Amikor a régi otthonom felé járok, csak sírni tudok. Nincs bennem béke, mert elvesztettem három gyermekemet.
A nemzetközi közösség elég gyorsan reagált a katasztrófa után. Eddig 14 milliárd dollárt adtak újjáépítésre. De ez vajon arra is elég, hogy begyógyítsa a lelki sebeket?
Egy lány családja egyetlen gyermekeként élte túl a szökőárt, ő így éli meg a mindennapokat:
- Amikor elfogyott a kárpótlás, akkor kezdődtek igazán a problémák. Nagyon nehéz a háztartás, rengeteget küzdünk. Apám nem igazán támogat minket, és miután ivott, mindig verekszik.
