Euronews: - Önök nemrég elég határozottan ledorongolták a nemzetközi közösséget az Ebola elleni fellépés miatt, amit kettős kudarcnak neveztek, részben a lassú reakciók, másrészt a nem megfelelő válaszlépések miatt. Jelenleg elégedett azzal, ahogy a nemzetközi közösség a helyzetet kezeli?
Joanne Liu: – Azt hiszem, az elégedettség mint kifejezés talán túlzottan is nagyvonalú lenne ebben a helyzetben. Azt mondanám, hogy voltak, akik megértették az üzenetünket, történt némi előrelépés. Most azt szeretnénk, ha a reakciók rugalmasabbak lennének, mert a készletek egy része, amit kapunk, tegnapi problémák megoldására szolgál. Most azt kell mondanunk: a helyzet változott, és ehhez alkalmazkodni kell. Már nem építünk nagy, száz-kétszáz ágyas izolációs kórházakat, de szükségünk van kisebb központokra vidéken. Most ez a feladat.
- Kint volt a terepen, milyen tapasztalatai vannak az Eboláról?
- Azt hiszem, azokat a képeket soha nem tudom kiverni a fejemből. Az utolsó alkalommal, amikor ott jártam, meglátogattam egy kórtermet, ahol hét beteg feküdt, közülük három a betegség előrehaladott stádiumában. Eszméletlenek voltak, vér folyt a szájukból és a végbelükből. Nagyon aggasztó volt a helyzet. Az volt az egészben a legszörnyűbb, hogy ott voltak egyedül, a szeretteik nélkül, csak mi szaladgáltunk körülöttük űrruhákban. Mindig az jut eszembe, hogy egy emberi lénynek nem lenne szabad egyedül meghalnia.
- Hány embernek kell még meghalnia, mielőtt bekövetkezik az áttörés? A halottak száma már meghaladja a hatezret, további ezrek fertőződtek meg, ön szerint meddig megy ez még?
- Nagyon nehéz előrejelzést adni. Mindenki megpróbálkozik vele, a legborúlátóbb forgatókönyv szerint 2015-re elérjük az 1,4 millió megbetegedést. Ez valószínűleg nem fog már bekövetkezni. De számomra a jelenlegi helyzet üzenete az, hogy bár a betegség terjedése néhány fontos területen lelassult, nem szabad győzelmet kiáltani: néhány csatát ugyan megnyertünk, de az Ebola elleni háborút még nem.
- Önök új kezeléseket próbálnak ki a klinikájukon. Beszélhet erről? Hogyan haladnak a folyamatok? Mikor várhatóak eredmények?
- Remélhetőleg ebben a hónapban két tesztet kezdhetünk el antivirális gyógyszerekkel Ebolával fertőzött betegek számára, két nyugat-afrikai központban. Ez pár hétig fog tartani, az első eredmények remélhetőleg 2015. első harmadában állnak majd a rendelkezésünkre.
- Az oltóanyagot, ha jól tudom, az Egyesült Államokban tesztelik. Ez a legjobb módszer a betegség terjedésének megakadályozására? Technikai, fizikai értelemben kordában tartható a járvány?
- Ha a jövőbe nézek, az egyetlen dolog, amely megszakíthatja az Ebola terjedését, a vakcina. És mi reméljük, hogy ez az eszköz mihamarabb a rendelkezésünkre áll majd.
- Mit jelent az, hogy mihamarabb?
- 2015-re lehet vakcina azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá Nyugat-Afrikában.
- Az internetes közösségünket arra kértük, hogy vegyenek részt ebben az interjúban, sok kérdést kaptunk közösségi oldalainkon. Jen Schradie azt kérdezte, hogy megkapják-e a szükséges támogatást – erre azt hiszem, már válaszolt – és melyik ország nyújtja a legnagyobb segítséget az Ebola elleni harcban.
- Az Egyesült Államok Libériában tett sokat, számos központot nyitottak. Ha Obama elnök szeptemberi ígéretéhez viszonyítunk, attól messze vagyunk, de azért jelentős erőfeszítést tettek. Mindenkit arra kérünk, aki mögött amerikai források állnak, hogy legyenek rugalmasak, nem kell már százágyas központ, csak néhány huszonötágyas vidéken, ezért az ajánlatokat az igényekhez kell szabni.
- Mi lesz a vírus hosszútávú hatása? Azt látjuk, hogy az iskolák bezártak, az érintett országok gazdasága lényegében leállt. Mi lesz ebből?
- Évek kellenek majd, hogy talpra álljanak. A veszteség – legyen szó emberveszteségről vagy anyagi veszteségről – óriási lesz, fel sem tudjuk fogni, mekkora. Nagyon fontos, hogy ne kezdjünk el – csak azért, mert látunk már pozitív jeleket a terepen – ezekre a problémákra koncentrálni, mert most még a mai ordító gondokat kell megoldani.
- Ez talán a legsúlyosabb válsághelyzet, amelyen dolgozott, de az Orvosok Határok Nélkül 67 országban van jelen a világon, többek közt Szíriában is. Nagyon nehéz dolguk volt Szíriában, Basar Asszad nem engedélyezte, hogy a csoportjaik ott dolgozzanak, csak a lázadók által ellenőrzött területek egy részén tudtak beavatkozni. Mit látnak ott az embereik?
- Nagyon kevés beszámoló áll rendelkezésünkre, mert eléggé korlátozottan vagyunk jelen Szíriában. Ez rendkívül szomorú és aggasztó, mert tudjuk, hogy Szíriában van a legnagyobb humanitárius válság. Számunkra fontos lenne, hogy ott lehessünk, de jelenleg a válság nagyságrendje miatt nem tudunk arra megfelelő választ adni, ez a szomorú igazság.
- Miért nem engedik be az önök embereit?
- Az a helyzet, hogy nem kaptunk kellő garanciát arra, hogy biztonságos körülmények között tudnak dolgozni.
- Önöknek gyakran kell morális dilemmákkal szembenézniük. Úgy tudom, előfordult
