A mexikói Jorge Pérez Solano második nagyjátékfilmje, a La Tiricia kapta a 55. Thessaloniki Nemzetközi Filmfesztivál Arany Alexander-díját.
A La Tiricia egy különös háromszög története. Két nő ugyanattól a férfitól esik teherbe, és a mexikói falvakban élő nők tömegéhez hasonlóan választaniuk kell gyermekük és partnerük között. Életük folyamatos küzdelem a szűnni nem akaró szomorúság ellen. Solano filmjében nem sok dialógus hangzik el, a lenyűgözően szép és nyomasztó képek beszélnek a szereplők helyett.
– Nem számítottam erre a díjra, bár mindkét vetítésen jól fogadta a filmet a közönség. Sokan odajöttek hozzám, hogy elmondják mennyire tetszett nekik. Az, hogy részt vehetek egy ilyen fesztiválon, már önmagában nagy jutalom – mondta Jorge Pérez Solano.
Az Ezüst Alexander-díjat az izraeli Asaf Korman At li layla (magyarul: Mellette) című filmjének ítélte oda a zsűri.
Az eredeti filmnyelvért járó bronz Alexandert a bolgár Kristina Grozeva és Petar Valchanov Urok (magyarul: Lecke) című filmje nyerte el.
Az új tanár a megbocsátásról próbál beszélni diákjainak, a téma azonban váratlanul életre szóló leckévé válik számára.
A bolgár alkotás finanszírozásába egy görög filmes cég is beszállt.
– Az volt benne az érdekes, hogy a film egy igaz történetre épül. Egy bankrabló tanár sztorija – magyarázta a Graal Films producere, Konsztantina Sztavrianu.
– A film tele van váratlan fordulattal. A főhős erkölcsi értékrendje hirtelen összeomlik. Egy olyan új világhoz kell alkalmazkodnia, amely teljesen idegen a személyiségétől – tette hozzá a görög produceri iroda másik munkatársa, Rena Vugiukalu.
A zsűri elnöke Götz Spielmann osztrák filmrendező volt.
– Nem csak én, az egész zsűri elégedett a fesztivál színvonalával. A legtöbb film nagyon érdekes volt, ami elég ritka. Nagyon különleges, hogy a színvonal itt, Thessalonikiben ennyire magas – magyarázta Götz Spielmann.
Az idei fesztivál életműdíját Hanna Schygulla német színésznő vette át.
Schygulla nemzetközi hírnevét a Fassbinder-filmek alapozták meg. De olyan rendezőkkel is dolgozott, mint Volker Schlöndorff, Jean Luc Godard, Ettore Scola és Andrzej Wajda.
A Lili Marleen volt az utolsó, amelyet Fassbinderrel készített.
– Gyakran csak úgy hívtuk Fassbindert, hogy a mágus. Mágikus volt az érintése. Pillanatok alatt egy csomó dolgot bele tudott sűríteni egyetlen mozdulatba. Ugyanakkor valamiféle átok ült rajta. Talán ebben az is szerepet játszhatott, hogy nem hitt a szerelemben, és abban, hogy a szerelem ökökké él – mesélte Hanna Schygulla.
A Lili Marleen, a Maria Braun házassága, a Berlin Alexanderplatz, a Petra von Kant keserű könnyei, az Effi Briest, A postakocsi vagy Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjének sztárja, a müncheni újhullám ikonikus színésznője több mint 70 nagyjátékfilmben szerepelt.
