Trabantfelvonulással is ünnepelték vasárnap a berlini fal leomlásábak 25. évfordulóját a Bornholmer hídnál, ahol először nyílt meg a határ a két Berlin között.
Trabikkal átmenni a hídon huszonöt évvel később is szimbólumnak számít.
1989. november 9-én egy félreérthető NDK-s rádiónyilatkozat után több ezer ember lepte el a híd környékét, és végül kikényszerítették a sorompók felnyitását és a szabad átkelést.
Addig nem látott NDK-s autók – köztük jónéhány Trabant – lepték el a rég vágyott szabadságot jelentő Nyugat-Berlin utcáit.
– A hideg rohangál a hátamon – mondta a mostani felvonuláson egy fiatal trabantos.
A keleti blokkban sokak által vágyott, de gyenge motorja és műanyag karosszériája miatt nem túl megbecsült autó volt a Trabant.
– Kemény férfiak egy papírautóban – hallatszott egy felvonulótól.
Angela és Wolfgang Borchard ma is a hídtól két utcára lakik. Az elsők között sétáltak át Nyugat-Berlinbe. Félretett NDK-s útlevelükben ott van az akkor kapott vízum. Hat hónapra szólt.
– Hallottuk a zajt lentről, az utcánk, az egyik itteni keresztutca meg dugig volt autóval. És akkor a férjem szólt: ezt tényleg komolyan gondolták, menjünk mi is át körülnézni – mesélte Angela.
– Kezdetben el sem hittük. Évtizedekig éltünk itt, de a világ itt véget is ért számunkra. És ezt el is fogadtuk – tette hozzá Wolfgang.
A kétütemű autó nyugaton semmilyen sikereket nem tudott elérni, az újraegyesítés után nem sokkal be is zártak az NDK-s autógyárak. A Trabant nemcsak gyenge volt, de iszonyú büdös is.
Persze a környezetszennyezésre is volt, aki talált már megoldást. És még mindig Trabanttal jár. Igaz, átalakította triciklivé.
